Megragadva a hirtelen jött lehetőséget, hogy eljussak a bejárható térkép legészakibb pontjára, bevállaltam egy fuvart a norvég Hiorthhamnba. Ez jelenlegi tartózkodási helyemtől mintegy 1600 kilométerre található, amiből kicsit több mint 500 a közúti szakasz, a többi pedig kompozást jelent. A lenti képen mutatom, hogy is néz ez ki:

Verkhnetulomsky (RUS) - Hiorthhamn (Nor):

Jól eldugták ezt a helyet, szinte hívogat hogy látogassam meg. :) Kis bonyolításként egy kotrógépet kellett eljuttatnom ide a maga 24 tonnájával és persze törékeny áru mivoltával. Volt benne kihívás gazdagon. Az egész útra volt  82 és fél órám, amiből az első szakasz volt a necces. Nem voltam már teljesen kipihent mikor nekivágtam, így kérdéses volt, hogy elérek-e a kompig avagy be kell iktatni egy pihenőt. Tudtam, hogy ha sikerül, akkor a jó hosszú kompozás alatt megvan a pihenő és minden passzol. Spoilerezek: Nem sikerült a terv, muszáj volt a kompraszállás előtt félreállni egy pihenőre. No de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk csak szépen sorjában az eseményeket!

Az orosz területen természetesen a csoda minőségű hepehupás úton kezdődött a kaland. A fenti képen például eléggé megküzdöttem, hogy feljussak ezen az emelkedőn. A nagy erőlködésben rossz irányba fordultam (esküszöm a navi ezt mutatta :) ) így egy kisebb kör megtétele után újra ugyanitt találtam magam. Ekkor már sikerült a megfelelő kormánymozdulattal a helyes irányba fordulni. Volt itt egy kis terelés, az zavarhatott meg. A rossz irányválasztásnak köszönhetően legalább megismerkedtem a helyi éjszakai élettel is kicsit. A lenti képen pl a helyi fiatalok bandáznak a templom előtt. A furcsaság csak annyi, hogy hajnali 4:45 van éppen. :)

 Végül aztán megtaláltam a helyes utat és már éppen kezdtem élvezni a hajnali kihaltságot, amikor belefutottam egy útépítésbe. Ezeknek a szituációknak az a rákfenéje, hogy baromi keskenyek a sávok. Ez ráadásul kanyargott is rendesen, de sikerült átjutnom rajta. Cserébe után a már elkészült úton élmény volt suhanni, pláne ha hozzávesszük, hogy még Oroszországban voltam.

Hamar eljutottam az orosz-finn határig, ami a szokásos kanyargós-lassítós-max 20 km/h sebességű átkelő volt. Finnországban nem sokat voltam, éppen csak áthaladtam egy kis részén, de errefelé is gyönyörű a táj. A felfestés jelzi, hogy már nem Oroszországban járok.

A finn-norvég határ egy szép nagy híd, bámulatos kilátással és csak 50-re kell lassítani. :) Ez nem is baj, van mit nézni. Előre is elnézést kérek a kevés szöveg - sok kép kialakításért, de itt annyira klassz a kilátás mindenfelé, hogy jobbnak láttam több képpel illusztrálni az utat.

Íme az említett határhíd:

A lakott területeket elhagyva azért kezd kietlenebbé válni a táj, de még így is csak ámultam a táj szépségén. Érdemes megfigyelni az út szélét jelző magas jelzőbotokat, amik magas hó esetén is biztonsággal mutatják hol az út széle. Szerencsére most nem volt egy szemernyi hó sem.

Norvégia játékban elérhető legészakibb pontja Honningsvåg és meg is kell majd néznem innen is indul-e komp, de most Kirkenesből hajóztam ki, hogy elérjek a messzi északra. Nos, konkrétan ez a messze 32 óra 40 perces hajóutat takar! Ennyi idő alatt azért ki lehet pihenni magad rendesen és mindez 1630 euróba fájt.

Beszállás a kompba Kirkenesben:

A beszállás elég trükkös, tekeregni kell a várakozó autók közt és megtalálni azt a rést, ahol rá lehet fordulni a felhajtóra. (Spoilerezek ismét: Kifelé is hasonlóan trükkös a dolog.)

Péntek reggel 8-kor gurultam ki a kompból, ami igen optimális helyzet, még akkor is ha láthatóan sokat változott a hőmérséklet. A víz jeges, a külső hőmérséklet pedig a kamion hőmérője szerint 5 fok. Legalább nincs fagy. Az idő szép napos volt, így teljesen elviselhetőnek tituláltam az időjárást.

A táj eszméletlenül kietlen errefelé, mégis  gyönyörű a maga nemében. Rögtön két képet is beteszek ide, mert engem lenyűgözött ez a hatalmas üres tér. Csak sziklák és hó mindenfelé.

A sziget nem olyan kicsi, a bejárható rész viszont minimális. Végig is gurultam az összes kis utcán. :) Érdekesség, hogy a jelölt utakról le lehetett térni, de az egyik irányban rögtön havas volt, arrafelé nem takarították így jobbnak láttam visszafordulni a csúszkálás helyett a másik oldalon pedig egy hosszabb szakasz után le volt zárva.

Persze mindezt már a rakomány lerakása után próbálgattam, amikor mentem vissza Longyearbyen felé új fuvarért. Ezen a kis helyen nagy előny, hogy kipihenve érkezel és tulajdonképpen nincs időd elfáradni. Ráadásul innen csak a komppal lehet elmenni, ami majd' 33 órás ismételt pihenőt  jelent.

No de engedjétek meg, hogy megmutassam az eddigi legérdekesebb közúti táblát, amivel találkoztam:

 A rénszarvasoktól eltérően ezekkel szerencsére nem találkoztam az úton. :D Sikeresen lerakodtam az értékes árut és még lőttem egy képet a célállomásról. Jól látszik a hajó amivel érkeztem, ennyit kellett csak gurulnom a lerakodóig. Ebben aztán tényleg nem fárad el az ember. :)

Végezetül még megnéztem egy magasabban fekvő, jó helynek ígérkező hotelt közelebbről, de aludni eszembe sem jutott. Egy kis körülnézés után mentem az új fuvarért, amivel Finnországba térek majd vissza. A panorámát nem örökítettem meg, így is több képet tettem a cikkbe, mint általában szoktam.