A Promods térképe szerint van pár bejárható orosz város itt az északi részen, amit jó lenne meglátogatni, ha már ide keveredtem. (A RusMap kiegészítőt most ne vegyük ide, eljön majd annak is az ideje.) Mivel a pihenőidőm még odébb van, egy rövid fuvar belefér azonnal.

Murmansk - Verkhnetulom:

Szerencsére volt is a fuvarlistában egy rövid, eseménymentesnek tűnő helyre kis fuvar Verkhnetulomsky városkába. Ennek orosz neve szépségében vetekszik finn társával. (Emlékeztek még Punkira ugye? :) ) Oroszul így néz ki: Верхнетуломский. A nyál is összefut az ember szájában.

A tervezett táv mindössze 126 km, a rakomány pedig 19 tonna vegyszer. No ezzel akkor csak óvatosan ezeken a hepehupás utakon. Indulás éjfél után, no de itt északon ugye ez meg se kottyan, világos van szinte mindig.

A lakosság elég nagy része TV-t nézett még, legalábbis a sok világító ablak erre enged következtetni. Murmanszk egyébként szépen meg van csinálva, jól látszik az oroszos jelleg. Érdemes bevállalni egy fuvart errefelé. A városból a Tuloma folyón átkelve lehet kijutni, sőt Verkhnetulomsky is e folyó mellett fekszik.

A fentiekből könnyen kikövetkeztethető, hogy út  végig a folyó vonalát követve vezetett a célig. Az út végig kétsávos, erősen kanyargós, szóval izgalmas élményeket kínál, unatkozásra nincs idő. A távot hamar le lehetne tudni ha lehetne száguldozni annak rendje módja szerint. De nem lehet! Nézzétek csak mibe botlottam:

A vízállás kicsit magasabb volt a vártnál, így az út egy része víz alá került. Elsőre fel sem tűnt a vége, így eléggé betojtam, hogy mi legyen most. Még a térképre is rápillantottam, de nem nagyon volt alternatív útvonal. Aztán kicsit lehiggadva megláttam az utat a másik oldalon folytatódni és lassan átgurultam a nehezített szakaszon. Ez is megvan - gondoltam - szemben az már az a város, ahová igyekszem.

Azért ez nem volt ilyen egyszerű. Nem sokkal később kőomlásra figyelmeztető tábla mellett haladtam el és egyből jeleztek a vészjelzőim, hogy ez Oroszország! Ha tábla van, akkor kő is lesz nemsokára. Mondanom sem kell, egy kanyar után feltűntek a kövek:

Kikerülős mutatvány volt, ellenkező esetben sérülhetett volna a pótkocsi, azt meg ugye nem szereti a megrendelő és nem szeretjük mi sem. :)

Ezzel még mindig nem volt vége, mert sikerült belefutni egy baleset miatti terelésbe is. Van itt történés gazdagon! Nem néztem meg alaposabban, de ha jól látom itt is van kamionos érintettség.

Ez már a cél előtti kilométereken volt és nem számítottam több meglepetésre. Egy ilyen rövid útra elég is ennyi ugye? No hát nem! Hátra van még a hullámvasút. Mutattam már pár rozoga minőségű utat, de a következő szakasznak sikerült alulmúlnia az eddigieket: 

Ez nem csak rázott mint az istennyila, de még attól is félni kellett, nehogy fennakadjak egy buckán. A maximum itt kb 20 km/h volt, afölött nem garantált a sérülésmentes átjutás. Szerencsére nem történt fennakadás és sikeresen lecsatoltam a pótot a célban.

Volt itt izgalom rendesen, de mindezek nem vették el a kedvem és úgy terveztem, hogy ha már itt bolyongok, csak el kellene menni Kandalaksha városkába is. Ne maradjon ki, mert később akkor vissza kell jönni, hogy ez is felkerüljön a meglátogatott városok listájára. Ez a város fekszik a jelenleg bejárható települések közül legdélebbre ezen a területen.

Ismeritek a mondást: Ember tervez... Sajnos nem találtam ilyen fuvart alvás után sem, így erről az útról le kellett most mondanom. Üresen mégsem fogok furikázni, az nem éri meg. Akadt helyette azonban valami nagyon érdekesnek ígérkező, amit vétek lett volna kihagyni. Természetesen éltem is a lehetőséggel és belevágtam a fuvarba. Erről fog szólni a következő rész. Megérdemel egy teljesen külön cikket jó sok képpel, mert lélegzetelállító tájakra vezetett az út és még kompozós szakasz is volt benne. Ízelítőként csak annyit írok: Spitzbergák, Longyearbyen, 1600 km. Lehet keresgélni, de annyit azért segítek, hogy nagyon északon van. :)