Legutóbb ott hagytam abba, hogy felakasztottam egy megrakott pótot az új "kisbékára" és irány a nagyvilág. A rövidebb fuvarok sorozata után vágytam egy kicsit hosszabb etapra. Nosza fedezzünk fel újabb területeket! Ez nem olyan nehéz, tekintve hogy a térkép 15%-át jártam csak be eddig.  Bármerre indulok, nagy valószínűség szerint ez a szám csak nőni fog. Elnézegettem a térképet és az északi irány mellett döntöttem. Nosza fedezzük fel Lengyelországot, tekintsünk be kicsit Oroszországba és a cél Litvánia! Azon a környéken van még jó sok bejáratlan útszakasz. Szerintem a következő fuvarral beköszönök a Finnekhez. No de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk csak szépen sorjában.

Banská Bystrica (SK) - Tauragé (LT)

950 km előttem, 20 tonna tetőcserép mögöttem és van kicsivel több mint 29 órám teljesíteni a távot. Az már elsőre látszott, hogy bár fullra kipihenten indultam neki, de itt be kell húzni egy hosszabb pihenőt.

A Besztercebánya utáni kanyargós hegyi út az Alacsony-Tátra Nemzeti Park területén halad keresztül és ennek megfelelően pompás a látvány. Előzni nem nagyon lehet sehol, de ez csak a mögöttünk lévő sort zavarja. Én bámészkodtam és élveztem a kilátást. Ki is alakult egy hosszabb kígyó mögöttem mire leértem a hegyről és többsávossá vált a pálya. :)

Szerencsére senki nem volt dühös, legalábbis nem dudáltak, nem villogtak és a kétsávos részen senki nem rántotta be elém a kocsiját büntetőleg. Ezt most nem véletlenül írom, mert volt már ilyen esetem. Egy alkalommal a szokásos bámészkodásom közepette belassultam és feltartottam a forgalmat. Amikor megjelent egy újabb sáv az első autós megelőzött, majd visszajött elém és befékezett kétszer is! Csak pislogtam, hogy ilyen tényleg van ebben a játékban? Miután majdnem vészfékezéssel és egy kis kormány elrántással sikerült elkerülnöm a csattanást, mint aki jól végezte dolgát gázt adott és elhajtott. Annyira ledöbbentem, hogy még a rendszámát sem írtam fel. :)

A következő szakasz már nyugalmasan telt, de kezdett esteledni. Mivel úgyis be kellett iktatnom egy pihenőt, választottam egy random benzinkutat estére, ami naplemente körül szembejött.

Másnap együtt keltünk a nappal, így szerencsére megúsztam a sötétben vezetést, ráadásul az eső sem eredt el míg aludtam. Lengyelország átszelése eseménymentes volt, a belterületek nem különösebben izgalmasak, pláne ha sokat kell autópályán menni. A pihenés sokat faragott a rendelkezésre álló időből és hajtani kellett hogy terv szerint célba érjek. Variálásra most nem volt lehetőség, mentem arra, amerre a navigáció javasolta. Így jutottam el majdnem a Balti-tengerhez, ahol egy éles balossal Litvánia felé vettem az irányt. Itt még bevillant, hogy Gdyniából biztos indul komp, úgyhogy ezt majd még kipróbálom valamikor.

Litvánia előtt még orosz területre is be kellett lépnem és kíváncsian vártam a minőségi utakat. Végre egy kis izgalom! :) Kalinyingrád felé vettem az irányt, (Meglepő, de innen nincs komp közlekedés.) azonban előtte még átestem egy szigorú határellenőrzésen. Itt ugyanis kilépünk az EU területéről, majd Litvániában visszatérünk oda. Megkerülni nem volt időm, de szerencsére gyorsak voltak a vámosok. Így néz ki térképen:

Nos a hírhedt orosz utak szerencsére itt még nincsenek jelen, de majd ha felkerül a RusMap és eljutok távolabbi orosz területekre biztos lesz vele bajom. A határ átlépése után azért eltűnt az út felfestése, majd egy szakaszon ismét volt és folytatódott a sorminta.

Azért akadt olyan pillanat is amikor attól tartottam, hogy a következő kanyar után egy földút vár rám. Ezen a településen például ilyen szépen le volt kövezve az úttest:

Orosz területen sportszerű nehezítés a cirill feliratú útjelző táblák hada. Jó móka 80-nál megfejteni mi is van odaírva. Én még tanultam oroszt, így egy kicsit könnyebb a dolgom, de itt például majdnem állóra fékeztem míg bogarásztam. Mindezt természetesen úgy sikerült kivitelezni, hogy félig a haladó, félig a kanyarodó sávban tartózkodtam. Mondanom sem kell, a sor csak gyűlt mögöttem, de szerencsére itt sem esett nekem senki. Oroszoknál azért ez nem olyan egyértelmű. :)

A tenyérnyi orosz területen tehát baj nélkül áthajtottam és klasszul meg van építve ez a rész is. Hangulatos, szép a táj érdemes menni erre is egy karikát ha még nem voltatok. A Litván - Orosz határvonal a Nyeman folyó, ennek megfelelően a határátkelő egy híd:

Innen már szerencsére nem volt messze a cél, ami nem is baj mert közel voltam a vezetési időm végéhez. Egy gyors tankolás azért belefért még lefekvés előtt és kiderült, hogy itt meglepően olcsón mérik a gázolajat. Csak 94 eurocent egy liter. Mindenki itt tankoljon! :)

A következő epizódból: Megpróbálok fuvart találni Lettországba vagy az Észtekhez és folytatom a túrát még északabbra. Jelenleg semmilyen nekem megfelelő feladat nincs a listában, Svédországba most még nem akarok átkompozni. Megyek alszom egyet. :)